2019.06.15
Az idő ma reggel is szottyos, de szerintem ez a normál időjárás. Sajna nem néztem ennek utána a neten, most meg már nem nagyon izgat, mert ez van és ezt kell szeretni.
Reggeli csavargásként elautóztam Puerto Naos-ba.
Útközben elgondolkoztam azon, hogy vajon mit kezd itt az az ideutazó, aki nem tud autót bérelni. A szállástól a buszmegálló is meglehetősen messze van, de majd holnap megállok és megnézem mit ír a menetrend, mert itt lenn buszt még nem is láttam. Fenn Fuencalientében igen, de az hét perc innen kocsival, gyalog meg órák kérdése lenne.
Puerto Naos-hoz érve egyre inkább kisütött a nap, mire a város feletti dombra értem addigra ragyogó, boldog strandidő lett.
Idefelé mellékutcákon jöttem, a helyi lakók házai között. Nagyon sokan ültetnek a kertjeikben haszonnövényeket, láttam húsz négyzetméteres kukoricást, hasonló méretű káposztafölddel. A kicsi utcáik olyanok, amiben nem tudtam volna maradéktalanul örülni egy szembejövő furgonnak. A telkek nem mindenhol állnak egymás mellett, inkább szétszórtak mindenfelé. A házak között vannak egészen csinosak. Az utak mentén mindenhol a vulkáni salakszerű kövek hevernek.
Puetro Naos érdekes hely.
Van vagy tíz hektár, de lehet hogy kisebb. Sok emeletes ház egymás hegyén hátán. Egy modernkori termeszvár. Nem csúnya, nem rossz, sőt nagyon érdekes. Lementem a házak közötti nagyon keskeny egyirányú utcácskákba és húztam a vonalat a google mapsra. Emberek elvétve voltak kinn, de az élet látszott, mert itt ott a teraszokon fel-feltünt valaki.
A házak mellett csinos öböl, a túloldalán szállodahegy. Körlötte óriási banán földek, de a szálloda mellett ponyva nélkül, hadd legyen nekik egy kis "természetben vagyok feelingjük".
Lehet hogy ez a La Palmás "maspalomas"
Visszaérve tudtam meg, hogy kiadták a szomszéd apartmant (amit én nem béreltem ki summa 50 euróért erre a hét napra, hiába kinálta Naomi az érkezésünkkor). Reggel Puerto Naos-ba induláskor furcsállottam is a behajtónk tetején gazdátlanul parkoló Citroent.
Össze is futottunk az új vendéggel, aki nem volt boldog, hogy nem fért el a közös parkolónkban a középen hagyott batárunktól. Mivel én arra számítottam, hogy egyedül leszünk, nem pedánsoztam az autót sehova, otthagytam a placc közepén, oszt jónapot.
A fickó első látásra is egy kretén papucs az asszonya meg egy pökhendi purca, mi meg ukránok vagyunk vagy mi. Boldog négyesben utáltuk egymást. Az ötödik személy egy egy éves kisgyerek, őt mind a négyen szerettük.
Amikor a nő megkérdezte, hogy a harmadik világ melyik részéből szöktünk ide, akkor büszkén lemagyaroztuk magunkat és mutattuk hogy mi voltunk az első nép, akik hátrafelé is tudtak lóról nyilazni, úgyhogy nyasgem.
Amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, majdnem köpött egyet. Tuti biztos vagyok hogy az ingert nem a középen hagyott autónk váltotta ki benne.
Hogy a magyarok renoméját még jobban le tudjuk nyomni az iszapos tengerfenék legbüdösebb bugyrába, Gabi a kezében tartott karton hulladékunkat majdnem a nem megfelelő szelektív kukába dobta.
Papucsállatka ingerülten mutatta, hogy melyikbe tegyük bele, mert pont ott válogatta szét a gyermeke papirpelenkáját és a hozzá szorosan kötödő komposztot az annak megfelelő színű kukába.
Késő délután hazaérve mi voltunk az elsők. A Jeepet pedánsan a kőkorlát mellé állítottam tiz centire, hogy legyen mellettem elég hely. A tutibiztos sok helyért a kocsi elejével mind a négy kukát a falhoz préseltem. Kiváncsi leszek hajnalban kúltúrember visszaviszi-e a kecójába a műanyag hulladékot, mert annak a kukának tutira nem fogja tudni levenni a fedelét...
Nem csak O1G, én is.
Délidőben felmentünk a Santa Cruz feletti Mirador de La Concepción dombra (hegyre), ahonnan egészen kivételes kilátás nyílik a városra. Érdekes ez a kicsorbult kráterbe épített mini városka. Páratlanul jó innen a kilátás, szerintem ez egy kihagyhatatlan hely, aki idejön irja be a táncoskönyvébe egy olyan napra amikor éppen nem lóg az eső lába.
Itt egy pár kép a La Palmai utakról, amit a mai napra kiszemelt éttermünk felé kattogtunk. A végére felteszek egy videót, ami azt mutatja, hogy milyen okos is a google navi. Annyira szeretne a leggyorsabb úton eljuttatni a célodhoz, hogy neki semmi sem drága. Gabi sajnos kezd ettől bekattani, mert minden forduljon jobbra, forduljon balra felhangzásakor összerezzen. Mondjuk nekem is vannak kifogásaim, amikor az enyhén jobbra utasítás és a telefon képernyőjén látható derékszögben megtört kék vonal valamint a hozzá tartozó valóság abszolút nem egyeztethető össze.
A Chipi-Chipi étterem, mint La Palma-i kuriózum szinte mindenhol olvasható.
És valóban - ez egy csodálatos hely, egy kitűnő elképzelés varázslatos megvalósítása. Kellett hozzá egy fantáziával jól eleresztett építész, egy jó kertészmérnök és egy vérbeli vállalkozó. Az étterem konyhája egy hagyományos épület, amit kívülről egy normál közösségi ház takar el. E ház és egy nagyon szép fa között búvik meg egy kövekből kirakott ház, amely előtt egy szemet magához vonzó szobor áll. A bejárat alig látszik, csak egy rámpát látsz ami eltűnik valahol a ház sarkánál. Bentről egy nagy papagáj hangos rikácsolását és számtalan kanári füttyét hallod. Itt már rabul ejt a kíváncsiság.
Nézd meg a képeket:
A rámpán felérve balra egy kis egyszemélyes kapun áthaladva egy dzsungelben találod magad. Látóteredet teljesen fogságba ejti a hely. Elsőre sehol sem találsz rajta rést ahol kilátnál a külvilágra. Mindenütt ez a mesevilágot látod.
Az udvaron közvetlenül a konyharész mellett van néhány kültéri asztal, melyeket kicsi és mégkisebb kőkunyhók vesznek körül. Minden egyes épületecske egy-egy társaság számára alkalmas étkező helyet fogad magába. A dzsungel túlsó végén egy egy ház a toalett.
Egy nagyon kedves pincért fogtunk ki, aki készséggel segített a két nyelvi analfabétának a választásban. Volt olyan kedves, hogy lengyelnek nézett minket, ami valljuk meg bátran mégis csak kedvesebb dolog mint ukránnak látszani. Jól képzett pincér volt mert miután megértettük vele, hogy magyarországról jöttünk, akkor vidáman budapestezett nekünk.
Az étel kifogástalan, az árak kifejezetten jók voltak.
Aki ingerenciát kapott erre a helyre akkor próbáljon meg tizenkettő és fél egy - egy között érkezni, mert utána beindul a verkli. Mire mi végeztünk a kajával, addigra annyian lettek odabenn, hogy a papagáj szomorúan elkussolt, mert nem tudta a tömeget túlrikácsolni. Odakinn a kicsi parkolóban folyt a tülekedés. De az nagyon.
A Chipi-Chipi meghatározó élménye a La Palmai látogatásnak, még akkor is ha a belességünktől eltekintünk.
Tele hassal elindultunk megnézni az angyalokat.
A célunk: Roque de los Muchachos
Erről sokat nem mesélnék. Ez egy nagyon magas hegy, fenn a felhők felett.
Csodaszép hely. Szintén kihagyhatatlan.
Az oda-vissza úton annyit kell kormányozni, hogy amikor hazaérsz nem tudod a kulcsot bedugni a kulcslyukba.
Folytatás majd itt:
És a képek:
Puerto Naos-hoz érve egyre inkább kisütött a nap, mire a város feletti dombra értem addigra ragyogó, boldog strandidő lett.
Idefelé mellékutcákon jöttem, a helyi lakók házai között. Nagyon sokan ültetnek a kertjeikben haszonnövényeket, láttam húsz négyzetméteres kukoricást, hasonló méretű káposztafölddel. A kicsi utcáik olyanok, amiben nem tudtam volna maradéktalanul örülni egy szembejövő furgonnak. A telkek nem mindenhol állnak egymás mellett, inkább szétszórtak mindenfelé. A házak között vannak egészen csinosak. Az utak mentén mindenhol a vulkáni salakszerű kövek hevernek.
Puetro Naos érdekes hely.
Van vagy tíz hektár, de lehet hogy kisebb. Sok emeletes ház egymás hegyén hátán. Egy modernkori termeszvár. Nem csúnya, nem rossz, sőt nagyon érdekes. Lementem a házak közötti nagyon keskeny egyirányú utcácskákba és húztam a vonalat a google mapsra. Emberek elvétve voltak kinn, de az élet látszott, mert itt ott a teraszokon fel-feltünt valaki.
A házak mellett csinos öböl, a túloldalán szállodahegy. Körlötte óriási banán földek, de a szálloda mellett ponyva nélkül, hadd legyen nekik egy kis "természetben vagyok feelingjük".
Lehet hogy ez a La Palmás "maspalomas"
Visszaérve tudtam meg, hogy kiadták a szomszéd apartmant (amit én nem béreltem ki summa 50 euróért erre a hét napra, hiába kinálta Naomi az érkezésünkkor). Reggel Puerto Naos-ba induláskor furcsállottam is a behajtónk tetején gazdátlanul parkoló Citroent.
Össze is futottunk az új vendéggel, aki nem volt boldog, hogy nem fért el a közös parkolónkban a középen hagyott batárunktól. Mivel én arra számítottam, hogy egyedül leszünk, nem pedánsoztam az autót sehova, otthagytam a placc közepén, oszt jónapot.
A fickó első látásra is egy kretén papucs az asszonya meg egy pökhendi purca, mi meg ukránok vagyunk vagy mi. Boldog négyesben utáltuk egymást. Az ötödik személy egy egy éves kisgyerek, őt mind a négyen szerettük.
Amikor a nő megkérdezte, hogy a harmadik világ melyik részéből szöktünk ide, akkor büszkén lemagyaroztuk magunkat és mutattuk hogy mi voltunk az első nép, akik hátrafelé is tudtak lóról nyilazni, úgyhogy nyasgem.
Amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, majdnem köpött egyet. Tuti biztos vagyok hogy az ingert nem a középen hagyott autónk váltotta ki benne.
Hogy a magyarok renoméját még jobban le tudjuk nyomni az iszapos tengerfenék legbüdösebb bugyrába, Gabi a kezében tartott karton hulladékunkat majdnem a nem megfelelő szelektív kukába dobta.
Papucsállatka ingerülten mutatta, hogy melyikbe tegyük bele, mert pont ott válogatta szét a gyermeke papirpelenkáját és a hozzá szorosan kötödő komposztot az annak megfelelő színű kukába.
Késő délután hazaérve mi voltunk az elsők. A Jeepet pedánsan a kőkorlát mellé állítottam tiz centire, hogy legyen mellettem elég hely. A tutibiztos sok helyért a kocsi elejével mind a négy kukát a falhoz préseltem. Kiváncsi leszek hajnalban kúltúrember visszaviszi-e a kecójába a műanyag hulladékot, mert annak a kukának tutira nem fogja tudni levenni a fedelét...
Nem csak O1G, én is.
Délidőben felmentünk a Santa Cruz feletti Mirador de La Concepción dombra (hegyre), ahonnan egészen kivételes kilátás nyílik a városra. Érdekes ez a kicsorbult kráterbe épített mini városka. Páratlanul jó innen a kilátás, szerintem ez egy kihagyhatatlan hely, aki idejön irja be a táncoskönyvébe egy olyan napra amikor éppen nem lóg az eső lába.
Itt egy pár kép a La Palmai utakról, amit a mai napra kiszemelt éttermünk felé kattogtunk. A végére felteszek egy videót, ami azt mutatja, hogy milyen okos is a google navi. Annyira szeretne a leggyorsabb úton eljuttatni a célodhoz, hogy neki semmi sem drága. Gabi sajnos kezd ettől bekattani, mert minden forduljon jobbra, forduljon balra felhangzásakor összerezzen. Mondjuk nekem is vannak kifogásaim, amikor az enyhén jobbra utasítás és a telefon képernyőjén látható derékszögben megtört kék vonal valamint a hozzá tartozó valóság abszolút nem egyeztethető össze.
Google navi kb 2:45-nél mondja: forduljon jobbra...
A video elindulása után a teljes mérethez kattints a YouTube felirat melletti négyzetre!
A Chipi-Chipi étterem, mint La Palma-i kuriózum szinte mindenhol olvasható.
És valóban - ez egy csodálatos hely, egy kitűnő elképzelés varázslatos megvalósítása. Kellett hozzá egy fantáziával jól eleresztett építész, egy jó kertészmérnök és egy vérbeli vállalkozó. Az étterem konyhája egy hagyományos épület, amit kívülről egy normál közösségi ház takar el. E ház és egy nagyon szép fa között búvik meg egy kövekből kirakott ház, amely előtt egy szemet magához vonzó szobor áll. A bejárat alig látszik, csak egy rámpát látsz ami eltűnik valahol a ház sarkánál. Bentről egy nagy papagáj hangos rikácsolását és számtalan kanári füttyét hallod. Itt már rabul ejt a kíváncsiság.
Nézd meg a képeket:
A rámpán felérve balra egy kis egyszemélyes kapun áthaladva egy dzsungelben találod magad. Látóteredet teljesen fogságba ejti a hely. Elsőre sehol sem találsz rajta rést ahol kilátnál a külvilágra. Mindenütt ez a mesevilágot látod.
Az udvaron közvetlenül a konyharész mellett van néhány kültéri asztal, melyeket kicsi és mégkisebb kőkunyhók vesznek körül. Minden egyes épületecske egy-egy társaság számára alkalmas étkező helyet fogad magába. A dzsungel túlsó végén egy egy ház a toalett.
Egy nagyon kedves pincért fogtunk ki, aki készséggel segített a két nyelvi analfabétának a választásban. Volt olyan kedves, hogy lengyelnek nézett minket, ami valljuk meg bátran mégis csak kedvesebb dolog mint ukránnak látszani. Jól képzett pincér volt mert miután megértettük vele, hogy magyarországról jöttünk, akkor vidáman budapestezett nekünk.
Az étel kifogástalan, az árak kifejezetten jók voltak.
Aki ingerenciát kapott erre a helyre akkor próbáljon meg tizenkettő és fél egy - egy között érkezni, mert utána beindul a verkli. Mire mi végeztünk a kajával, addigra annyian lettek odabenn, hogy a papagáj szomorúan elkussolt, mert nem tudta a tömeget túlrikácsolni. Odakinn a kicsi parkolóban folyt a tülekedés. De az nagyon.
A Chipi-Chipi meghatározó élménye a La Palmai látogatásnak, még akkor is ha a belességünktől eltekintünk.
Tele hassal elindultunk megnézni az angyalokat.
A célunk: Roque de los Muchachos
Erről sokat nem mesélnék. Ez egy nagyon magas hegy, fenn a felhők felett.
Csodaszép hely. Szintén kihagyhatatlan.
Az oda-vissza úton annyit kell kormányozni, hogy amikor hazaérsz nem tudod a kulcsot bedugni a kulcslyukba.
Folytatás majd itt:
És a képek: