2019.06.16
Ma Tazacorte-ba gurultam reggel.
Félúton megtankoltam iszákost.
Nem tudom mondtam-e már, hogy La Palmán 20%-kal többe kerül az üzemanyag, mint GC-n? Minden esetre nem árt ha mégegyszer mondom. Nem kedvelem a benyás autókat, nekem a diesel jobban tetszik, bár azt mondják az traktorba való. Nem baj, én paraszt vagyok. Szeretem, ha egy autó alapjáraton is fel tud mászni egy emelkedőn és nem kell annyit kevernem a sebváltóval mintha nokedli tésztát gyártanék.
La Palmán a felújított útnak minden egyes métere aranyat ér, mert ezen a
szigeten komoly szenvedés a közlekedés. De legalább van idő nézelődni.
A minap látott kutyás ember valami rágcsálóra vadászhatott a
kutyákkal mert láttam olyan ültetvényt, amelyik műanyaghálóval volt elkerítve, és a háló alja
vastagon le volt földezve, hogy ne tudjon alatta átbújni semmilyen állat.
Tazacortéba kávézni mentem.
Elmesélem miért :)
Vannak a tévé reklámok, amiben a szereplő egy rendkívűl szép helyen áll, a kezében egy bögre kávéval. Az egész képből sugárzik az, hogy ő nagyon-nagyon jól érzi magát, és ezt a feelinget, köszönheti annak a kávénak amit a kezében tart, mert attól áll össze a dolog kerekké. Nos ehhez nem Bravos kávé kell a Tesco-ból, hanem valami jobb.
Én mindenhol veszek jó kávékat, a jó helyek ahol állhatok éppen adottak, bögrém is van.
De az az átkozott feeling csak nem akar jönni. Állhatok bárhová, csinálhatok bármit, valahogy nem akar megjönni. Talán azért nem, mert a hely nem az enyém, csak vendég vagyok.
Tazacorte-t körbejártam, egyik fele jól néz ki a másik nem. Pár napot szívesen elvernék itt is.
Találtam egy korán nyitó presszókocsmát, aminek volt két kerek asztala kinn az utcán és kiültem egy gyüszű kávéval és vártam a csodát, ami ma se jött el. Néztem az álmos vasárnapi reggelben az embereket.
Ebédelni északra indultunk.
Itt semmi célunk nem volt, mindössze az, hogy autózunk egy kört és megnézzük ezt a környéket is. A kiválasztott éttermünk rendezvény miatt zárva volt, rajtunk kívűl jó pár ember esett pofára a bejárati ajtónál. Nekem volt erre az esetre B tervem (C, D is), ergo átgurultunk oda.
Az étterem a cégéréből nem látszik turistacsalogatónak. A lakott részektől távol van így első blikkre kocsmának se gondolnám, hiszen ki az, aki egy piáért felmászik egy hegyre? Arra nem is merek gondolni, hogy itt a járművezetők nagy része fogyaszt alkoholt...
Amikor beültünk, mi voltunk a harmadik foglalt asztal. Halkan megtárgyaltuk Gabival, hogy ma hány disznót eszünk meg. A felszolgáló nem beszélte az angolt - igaz mi se - de neki láthatóan szar napja volt, mert utált mindenkit. Végül egy hölgy vette a fáradtságot hogy velünk foglalkozzon.
Ma autentikus dolgokra voltunk beállítva, így egy húslevessel kezdtük, amiben kenyérdarabok úszkáltak. Ezt azért választottuk, mert némileg hasonlít Inez vacsorájára, aki az én németjuhász kutyám. Ha eltekintünk a csúnya gondolatoktól, hogy a beleszórt kenyér honnan van, akkor kijelenthetem, hogy ez a leves nagyon kellemes ízű volt.
Rendeltem még egy érdekességet. Ezek barna porba forgatott kis gumók voltak, amit senki sem tudott megmagyarázni, hogy micsoda. Végül megtudtuk hogy a por a gofio a benne levő gumók pedig sertés tepertő darabok. Meglepően érdekes összeállítás. Mindenesetre egy kocsmában okosabb ezt enni mint sósmogyorót. Ez jobban megfogja az alkoholt.
Mire a második (harmadik és negyedik) fogást legyűrtük, addigra rendesen összejött a nép az etetőben, ahol a teltház tíz asztal lehet max. Az emberek teli torokból üvöltöztek egymással. Ilyen lehet egy reptéri groundforce üzemi ebédlő...
A vendéglő mellől az LP-109-en indultunk el a Mirador de las Mimbreras kilátó felé.
Az út számozásából nem érdemes korai következtetéseket levonni. Ez például egy aszfaltozott erdei sétány többszáz kanyarral és néhány akkora kiszélesedéssel, hogy egy szembejövő személykocsit ki tudjunk kerülni. Gyönyörű hely, de gyalogos túrázó egy darab se. Mindenki kocsival, kényelmesben adta elő.
Nem is rossz egy fűtött kocsiban levő fotelből interaktív 3D-ben nézni az erdőt.
Az össz izgalom az amikor egy minibusszal találkozol.
Fényképeztem az összes olyan fát, ami az ismereteinket meghazudtoló helyen kapaszkodik a szinte függőleges sziklafalon.
Amikor beültünk, mi voltunk a harmadik foglalt asztal. Halkan megtárgyaltuk Gabival, hogy ma hány disznót eszünk meg. A felszolgáló nem beszélte az angolt - igaz mi se - de neki láthatóan szar napja volt, mert utált mindenkit. Végül egy hölgy vette a fáradtságot hogy velünk foglalkozzon.
Ma autentikus dolgokra voltunk beállítva, így egy húslevessel kezdtük, amiben kenyérdarabok úszkáltak. Ezt azért választottuk, mert némileg hasonlít Inez vacsorájára, aki az én németjuhász kutyám. Ha eltekintünk a csúnya gondolatoktól, hogy a beleszórt kenyér honnan van, akkor kijelenthetem, hogy ez a leves nagyon kellemes ízű volt.
Rendeltem még egy érdekességet. Ezek barna porba forgatott kis gumók voltak, amit senki sem tudott megmagyarázni, hogy micsoda. Végül megtudtuk hogy a por a gofio a benne levő gumók pedig sertés tepertő darabok. Meglepően érdekes összeállítás. Mindenesetre egy kocsmában okosabb ezt enni mint sósmogyorót. Ez jobban megfogja az alkoholt.
Mire a második (harmadik és negyedik) fogást legyűrtük, addigra rendesen összejött a nép az etetőben, ahol a teltház tíz asztal lehet max. Az emberek teli torokból üvöltöztek egymással. Ilyen lehet egy reptéri groundforce üzemi ebédlő...
A vendéglő mellől az LP-109-en indultunk el a Mirador de las Mimbreras kilátó felé.
Az út számozásából nem érdemes korai következtetéseket levonni. Ez például egy aszfaltozott erdei sétány többszáz kanyarral és néhány akkora kiszélesedéssel, hogy egy szembejövő személykocsit ki tudjunk kerülni. Gyönyörű hely, de gyalogos túrázó egy darab se. Mindenki kocsival, kényelmesben adta elő.
Nem is rossz egy fűtött kocsiban levő fotelből interaktív 3D-ben nézni az erdőt.
Az össz izgalom az amikor egy minibusszal találkozol.
Fényképeztem az összes olyan fát, ami az ismereteinket meghazudtoló helyen kapaszkodik a szinte függőleges sziklafalon.
Hazafelé az egyik kilátónál minikápolna.
Gondoltam megnézem.
Nos nem mindenkinek egyforma az elképzelése Szűz Máriáról és a kisdedről...
És mára maradt még egy érdekességem, mégpedig ez az utca, amit a Google navi javasolt legjobb útvonalként:
A video elindulása után a teljes mérethez kattints a YouTube felirat melletti négyzetre!