Back to Top

Én és a Kanári


Elsőként az én kanári tanácsaim.

Repülni azzal repülj oda amivel akarsz, vagy amit meg tudsz engedni maganak.
A szigetek közti repülésnél a Bintert használtam és nem tudom, hogy mik a különbségek a másik két társasághoz képest. Erős a gyanúm, hogy a két plusz nápolyi szeletért miatt fizettem 40 rugót egy retúr jegyért LPA-SPC között. 

Autóbérlés.
A CICAR nagyon bejött. Gyorsak nagyon, korrektek és jóárasok.
Első autóm horpis-karcis volt tizenezer kilométerrel, a második meg hibátlan két és félezer kilométerrel. Nem ellenőrizgetnek semmit a leadásnál. Felvételkor kifizettetik a tankban levő üzemanyagot, és aztán akár vissza is tolhatod a járgányt üresen. Ha nem üres, akkor a különbözeti összeget visszakapod, ha kp fizettél kp-ben, ha pedig kártyáztál akkor kártyára. Az autó foglalását a Cabrera Medina oldalán csináld - olcsóbb! A bérbeadó a CICAR lesz, mert ez egy cég.



Autós közlekedés.
Szar. 
Nem emberileg, hanem maga az infrastruktúra olyan gatya, hogy azt nem tudom másképp minősíteni. Ennyi, ezt nem tudom ragozni.

Evés-ivás.
Osztályos éttermekben lehet nagy pénzeket otthagyni, de kocsmás etetőkben vagy házias éttermekben lehet harminc-harmincöt eurós összegből kettesben étkezni. 
A hypermarketek nagyok, de a választék szegényesebb, mint Portugáliában vagy annak szigetein. Itt olyan vidéki tesco-s a színvonal. Panaszra semmi ok, pont úgy érezheted magad, mint itthon.

Biztonság.
Sehol semmi olyan nincs, ami akárcsak egy kicsit is agresszív lenne.
Két hét alatt mindössze egy kéregető nővel akadtam össze, de szerintem az se a nincstelenség miatt kéregetett, valószínűbb volt, hogy beteg volt az agya.


Nos ezzel a pár sorral nem vagytok ki a vízből, ebben semmi olyan nincs amit nem tudhattatok volna meg öt perc keresgéléssel a guglin.



Egyéni meglátásom a két szigetről és az ott lakó emberekről.

GC számomra nem tudott semmi pluszt adni, mivel a déli oldalon épített nyaraló komplexum nekem kiesik az érdeklődési körömből. Aki szereti ezt, annak azt mondhatom, hogy nagyon pipecül meg van csinálva, de infót olyanoktól kérjen, akik ezt látogatják és tudnak róla sajáterős élménybeszámolót adni.
A sziget többi részén levő látnivalók elérése embert próbáló feladat. Az az elképzelés, hogy sajáterősen megoldod, erősen a naív gondolatok közé sorolható. Komoly tanácsom az, hogy fordulj szakemberhez ennek megszervezésére és több időd marad a szórakozásra. Egyébként csak te szórakozol, mert végetérhetetlenül tekered a kormányt jobbra-balra, miközben a melletted ülők az unalomtól és a sivatagnézéstől mumifikálódnak. Szakemberre ötletként ott a lap alján a reklám...

La Palma gyönyörű. 
Vidékies hely, kisvárosi beütésekkel, úton lófráló tehenek nélkül. Szerintem a biciklis turisták itt megtalálják amit keresnek. Lehet, hogy a gyalogos turizmus is elmegy, de inkább hozzám hasonló autós - kakas és a tyúkja - párosok láthatóak az utakon, már ha útnak lehet nevezni ezeket az aszfalt ösvényeket. 
La Palma erdős, sziklafalas részei szebbek mint Madeiráé és szerintem a Sao Miguelt is lenyomják az Azorin. Csak hát La Palma egészében már nem olyan szép, mint a fentebb említett helyek bármelyike.
La Palma nyaralós, strandoló részei mosolyra fakasztanak. Kinlódás, mint Madeirán, azzal a különbséggel, hogy ott nem két fóliasátor közé építik a szállodát.
Ha csak autózol és nézelődsz, akkor öt nap alatt elfogy a sziget.


Az emberek.

Egyik szigeten sem láttam, hogy az emberek boldogok lennének. Tök olyanok mint amilyenek mi lennénk, ha minden magyar rendesen bevenné a reggeli hat szem xanax-át.

A kanariók tesók, olyanok, mint mi. Imádnak mindent megcsinálni a "jóvanazúgy" jegyében. Ennyi gányolást ritkán lát az ember. 
GC-n van némi igyekezet a dolgok jobbá tételére, de sajnos a sziget természeti adottságai ezt a porba gyalázzák. A töméntelen fóliasátor meg még tovább ront ezen a helyzeten.

La Palma ezen a téren jobban áll, mert alapból zöldebb és az bizony sok mindent eltakar. 
Itt folyik az útépítés délen. Rengeteg ember dolgozik itt és láthatóan igényesebb munkát végeznek, gondolom majd az EU ellenőrzi a végeredményt. Egyébként nagyon szép lesz.

A vendéglőkben dolgozó felszolgálók végzik a munkájukat, de sok helyen azt éreztem, hogy belőlük a kényszer hozza ki a mosolyokat. Kevesen beszélik az angolt és sajna a pantomim sem az erősségük. A nyelvtudásom hiánya a pokol hetedik bugyrába süllyesztette a kommunikációt, és persze ezért nem önmagamat hibáztatom, mert bennem meg volt az igyekezet. Hogy tudjak védekezni csak azt tudom mondani, hogy amit egy portugállal öt perc alatt megoldottunk, az itt komoly félórás szenvedéssé vált. 


Kérdezheti bárki, hogy jól éreztem-e magam?
Mondhatom, hogy igen. Igen jól éreztem magam.

Visszamennék-e?
Nem.

Miért?
Erre csak az az érzés válaszolhat, amit akkor éreztem, amikor Lisszabonban kiléptem a reptérről.
Lisszabonba megérkezni olyan, mintha átmennél egy másik dimenzióba. Ez egy boldog örömvilág, ahol teljes békében éli a XXI. századhoz méltó életét fehér, fekete, sárga. kreol, hindu, muzulmán keresztény, ateista.*** 
Az utolsó fél nap Liszabonban többet adott, mint az előtte levő tizenegynéhány nap. Nem részletezném a portugál feelinget, mert ez a blog a Kanáriról szólt.
Mindenki másképp éli meg a dolgokat.


Minden utazónak kívánok tartalmas, boldog utat bárhová is tart!

2019.06.21


*** Blogom politika mentes. A jelzett sor nem azt jelenti amit néhányan majd megpróbálnak belemagyarázni. Mi nem vagyunk még a XXI. században.