Back to Top

Majd én megmondom a tutit...



Kezdjük talán a Kanári szigetek történelmével a dolgot, hogy egyáltalán képben legyünk hova is megyünk.



A Kanári szigetek őslakói a guancsók voltak, akikről senki sem tud sokat, csak annyit, hogy derékig érő szőke hajuk volt. (Pont mint nekem)
Nos ők biztos nem Afrikából jöttek, ami egyébként úgy 200 km-re van innen.

Bárhonnan is hajóztak ide a guancsók - tutira kurvára eltévedtek.

Az ókorban ismerték a helyet a görögök és a rómaiak is, de nem nagyon  tartották figyelemre méltónak. Úgy gondolták ennél távolabb már csak a naplemente van.
Később az arabok királykodtak itt, de aztán azok is elhagyták.

A középkorban két lényeges tulajdonosa volt a szigeteknek. 
Az egyik Kasztília, a másik Portugália. Ők ketten torzsalkodtak ezért a helyért, de végül V. Alfonz portugál királynak tele lett a töke az egésszel és átengedte a szigeteket a kasztíliai királynak. Cserébe kérte az Azorit, Madeirát és a Zöld-foki szigeteket. 
Meg is kapta. 
A spanyol nagyon rá lehetett kattanva erre a helyre, ha ilyen elszabott üzletet kötött.


A szigetek gazdasági története végtelenül egyszerű.

Mivel termőföld alig-alig, így sok lehetőségük nem volt. 
Amerika felfedezéséig az itt lakók nézték ahogy nő a cukornád, és hogy ne legyen unalmas termeltek még szőlőt, hogy legyen boruk. A bor mellé dukál a dohány, reggelire meg kell a kávé, így ezekre is rápróbáltak.

Egyik műfajban sem remekeltek, így amikor bedőlt a piac az olcsó dél-amerikai cuccok miatt, akkor a canariók tönkrementek.

Mit volt mit tenni, új meló után néztek, ami végül a bíbortetű tenyésztés lett.
Ez a bogár  kárminvörös festéket tartalmaz, amit a mai napig megtalálhatsz néhány élelmiszerben E-120 jellel. Az illatszeripar is szereti használni például rúzsok színezésére (csak hogy tudd mit nyalsz le a bogárkád szájáról...)

A wikipedián gyűjtött infók alapján a bíbortetű fiúk nem éppen a legszerencsésebb élőlények. Az első randin - rögtön a szex után - fel is dobják mind a hat lábukat, miközben a tetűlányok gyors peterakásba kezdenek és még két hétig özvegykednek, majd ők is kimúlnak. Hulláikat begyűjtik szorgos a kezek, majd vegyi úton kivarázsolják belőle a kárminsavat és lőn boldogság. 

A bíbortetű a medvetalp kaktuszon lakik. 
Amikor a canariók belekezdtek a tenyésztésbe mindenki kaktuszokat ültetgetett.
Ez a kaktusz elég agresszíven terjed, így sikeresen ki is nyírta az őshonos növényzetet. Az őshonos növényzettel együtt pusztultak az őshonos állatok is. Fogalmam sincs ezek milyen fajták voltak, de mára már csak egy nyomorult pintyféle maradt meg.

Canariók szépen leölték a szigetüket, miközben a világ másik felén valaki kitalálta, hogy hogyan lehet egy vödör kátrányból is kinyerni ezt a vörös festéket...

Nos szegények ekkor megint tönkrementek.

Mivel már semmijük sem maradt, csak irdatlan mennyiségű szikla és medvetalp kaktusz, na meg a napsütés, így beindultak ezen a vonalon és felfuttatták a turizmust. 
Jelenleg ebből él az egész Kanári szigetvilág. 

Ez egy nagy-nagy szappanbuborék. Még egy kis klímaváltozás és olyanok lesznek, mint a Zöldfoki szigetek, aminek a nevébe a zöld csak valami mutyi útján kerülhetett.


A Kanári szigetek nevének eredetét manapság sokféleképpen magyarázzák.
Az első amit leszögeznek az az, hogy ha azt hiszed van valami köze a kanári madárhoz, akkor vélhetően rossz helyen tartod a tizedesvesszőt az IQ-dat mutató számban. Egyes rossznyelvek azt is állítják, hogy bizony a kanári madarak kapták a szigetekről a nevüket, amiről azért valljuk be még nagyobb f.ság.

Egyes források azt jelzik, hogy a latin canis (kutya) szóból ered a név, ami annak köszönhető, hogy a guancsók nagytestű kutyákat vittek magukkal a csatáikba. Ez azért is valószínűbb, mivel anno a spanyol királyok megbízásából érkező francia zsoldos (Jean de Béthencourt) és pereputtya majd kilencven évig görcsölt az őslakosok megtörésével. Egy harapós kutya pedig biztosan nyomósabb érv volt a névadáshoz, mint egy pár őshonos pinty kanári madárnak nézése.


Mielőtt túl hosszúra nyújtanám, íme a konklúzió.
Ha az ember nézi Makaronézia szigeteit, akkor láthatja, hogy lehetőségekkel bizony az Azori van a legjobban eleresztve. Az oka szinte biztosan a korlátlanul rendelkezésre álló ivóvízre vezethető vissza, hiszen a bőséges legelőknek köszönhetően az állattenyésztés egészen alacsony költséggel beindítható. A növénytermesztéshez sincs feltétlenül szükség a mindent elcsúfító fóliasátrakra, kevesebb küzdelemmel állítható elő bármilyen termény.

Madeira is nagyon jól áll édesvízzel, ez látható a szigetet behálózó rengeteg mesterséges patakból - a levadákból - amelyekben szüntelenül, nagy sebességgel áramlik  a rengeteg ivóvíz. Madeirának sziklája is jóval kevesebb, hiszen a két vulkáni caldera helye még sok turista számara sem ismert, annyira beleolvad a környezetbe.

Madeira szintén a turizmusra cuppant rá, hiszen természeti adottságai lényegesen rosszabbak, mint az Azori szigetekéi. Az egyetlen nagyobb méretű összefüggő sík területe nagyon magasan van, túl hideg van ott bármi termesztésére.

Nyilvánvalóan látszik, hogy a Kanári szigeteken az egyszerű alapvető élethez is sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek. 

Idén most azt fogom megnézni, hogy a helyiek ezt hogy élik meg.


Folytatás itt