2019.06.10.
Korán reggel nekiindultam a hétfői forgalomban.
Itt nincs
pünkösd hétfő, a gyerekek mennek iskolába az emberek pedig dolgozni.
Feltűnő a különbség a portugálokhoz képest, hogy sehol nem látok kávézókat, pékségeket, presszókat. Ezt elég kellemetlenül éltem meg, ha tudtam volna, akkor benyomtam volna a szálláson még egy bögre feketét.
A Cenobio de Valerón völgy nagyon szép hely. Szép út is vezet oda, de
nagy probléma hogy nincs megállási lehetőség a fotózgatáshoz. A barlangrendszer nagyon látványos.
Ha itt északon lejön az ember a főútról és a régi utakon járkál a települések között, akkor sok érdekességet láthat. El Roque helyre akartam nagyon bejutni, többször is nekifutottam, de beletört a bicskám. Szerintem ez egy gyalog falu, talán nincs is autóval járható útja.
Elautóztam Telde-be megnézni, hogy végülis hol van az a kecó amit lemondtam. Voltam tőle vagy ötszáz méterre. A hozzá vezető út elejére ki volt írva, hogy az út privát, és aki bemegy annak nyekk. Nos én behajtottam, de száz méter után feladtam, mert mérlegeltem a dolgot. Ha jön a tulaj és megkérdi ki vagyok, akkor mit hazudjak mutogatva? Nem mondhatom meg neki, hogy én foglaltam a kecóját tiz perccel a fizetési határ előttig...
Laci komának, igaza volt. Ez egy szar hely.
Egyébként Telde ezen részétől nem voltam elragadtatva, mert olyan authentikusan nyomorult volt itt minden. Itt hiába próbál valaki valami igényesebbet alkotni, a környezete felemészt minden pozitívumot.
Itt alant Telde egyik látványossága.
Itt alant Telde egyik látványossága.
Délelőtti utolsó célpontom Pico De Bandama lett. Ez egy olyan kilátópont, amit nem szabad kihagyni, mert óriási kilátás van teljes körben.
Az egész környék kiemelkedően kellemes, jó érzés itt lenni.
Az egész környék kiemelkedően kellemes, jó érzés itt lenni.
Ezt elmondhatja magáról a helyi elit golfklubja is, hiszen a kráter peremén van a területük. A golfpálya szépen beleolvad a környezetbe, de ők még ráadásnak ideépítettek két szemetszúró vörös teniszpályát is. Bántóan csúnya folt a gyönyörű látványon.
Kiszaladtam az időmből, igyekeztem vissza Gabiért, mert a mai tervünk egy Mogán - Puerto Rico - Maspalomas "körút" megtoldva egy ebéddel meg egy kis fagyizással GC legjobb fagyizójában. Tizenegykor akartunk indulni Sardinából, de akkor én még épp a Bandama környékén nézelődtem. Így hát egy kicsit odaléptem a gázpedálnak, és valószínüleg beleszaladtam egy fix sebességmérőbe. Remélem nem leszek nagyon megb..va.
Délben tudtunk indulni, így volt alkalmam megjárni mégegyszer a GC200-ast. Ma elég nagy forgalom volt, ráadásul mögöttem egy háromtengelyes jött, ami minden beláthatatlan ívben tülkölt egyet - figyelmeztetendő a szembejövőket - ezzel ráhozva a frászt a bambuló énemre.
A GC200-as irdatlanul hosszú. Az első alkalommal izgalmas, a második utadon a "jé ezt észre se vettem eddig" érzés ural, de a harmadiktól elkezd pszichikailag megölni. Ehhez az úthoz kell tíz liter benya és öt Xanax.
Ennek az útnak a kétharmad részénel van a kihagyhatatlan Restaurante Las Cañadas étterem.
Hétfő lévén vendég alig.
Kértük a tukólát (két Coka Cola), ez már profin ment.
Gabi fordítgatta az étlapot, én meg egyszerűsítettem, megmutattam a Google képeken mit kérek. Mekegtem hozzá egy salátát, nofish, nocrab verzióst. A hölgy furcsán méregetett engem, mindenféle kérdéseket tett fel, én meg vigyorogtam, mint aki már bevette a holnapi xanax adagját is.
Egy szó mint száz fél óra múlva Gabi kapott egy fél csirkét, én meg egy kétszemélyes tálat. Óriási harcot vívtam a mennyiséggel, de a fele megmaradt :) A háromadagos, salátás, kétkólás, kétkávés ebéd egy ötvenesbe fájt, tehát elmondhatom hogy ez az étterem jóáras, megéri idejönni. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki étteremben kiván étkezni.
A pincérek, a grillesfiú mind-mind végtelenül jókedvűek és figyelmesek.
Kértem a maradékom elcsomagolását, mondtam vacsorára jó lesz nekem. Nem füllentettem, hogy a kutyának lesz, nehogy csomagoljanak még hozzá plusz csontot meg nyers csirkebőrt. Kérésemet természetesnek vették.
A felszolgáló a számlával együtt kihozott két üvegben italokat meg két kis pohárat. Mondta grátiszban fogyasszunk belőle - a ház ajándéka. Elmondta hogy az egyik alkoholmentes.
Nagyon kedves gesztus volt.
Ebéd után alig tudtam felkapaszkodni az autó ülésébe. Mondjuk pont az ilyen pillanatok miatt muszáj ekkora batárokat bérelnünk. Ha a beszállásunkat kívülről figyelnétek akkor körülbelül olyan látvány lehet, mint amikor valaki a ruhásszekrénybe akar betenni két dunyhát.
A vendéglőtől lefelé halad az út a sziget déli oldalán.
Varázslatos településeken haladunk át. Van olyan falu ahol az úttest teljes szélességben vászonnal fedett, és van olyan ahol díszítésként számtalan kalap lebeg a levegőben. Egészen üde foltjai ennek az útnak, óriási a kontrasztja az alig fél órával ezelőtti sivárságnak.
Nagy kedvem lett volna megállni és ücsörögni egy keveset, de sajna az útitervünkből túl sok volt még hátra.
Érdekesség még, hogy helyenként az út autó szélességűre keskenyedik, és az ember el sem hiszi, hogy ez még mindig az "országút". Megerősítésképpen kaptam azt, hogy a tükrömben megjelent egy nagy teherautó a platóján egy bobcat-tel. Azt nem is értettem, hogyhogy nem lóg a magas szállítmány tetején egy halom kalap, madzagokra fűzve...
É
És itt tulajdonképpen elértem ahhoz a ponthoz, ahol el kellene kezdenem megmagyarázni, hogy miért nem érdekelt eddig a Kanári. Megpróbálom ezt udvariasan tenni, hiszen tiszteletben kívánom tartani azokat, akik szeretnek strandolni, sütkérezni a napon egy tengerparton. Ezek a tevékenységek engem nem fognak meg, nem szórakoztatnak.
A következő két órában megnéztem a déli parton épített óriási üdülő paradicsomot. Mindezt tettem egy klimatizált kocsiból, sétatempóban haladva, felhúzott ablakokkal. Nem nagyon zavartam a gyér forgalmat, meg aztán ez az autó már elérte azt a méretet, amit nem dudál le minden második türelmetlen ember.
Amit láttam az egy tökéletesen felépített, gyönyörű, rendezett álomvilág. Néhány óriás szálloda, rengeteg apartmanház, a tehetősebbeknek pedig sok-sok egyforma bungallóból álló park.
Mindenhol patika tisztaság, lötyögés, nyugalom.
Kicsit besárgulok az irigységtől, amikor látok néhány kabriót még nálam is lassabban menni, és némileg irigylem is azt a néhány sétáló nyuggert is, akik ebben a melegben nem húznak zsírcsíkot maguk után. Fiatalok, gyalogosok szinte sehol, pedig hétfő kora délután van.
Ez nem az én világom.
Aki kedveli, annak viszont szerintem ez a mennyország.
A zötyögés lerázta a zsírt a bokánkra, így lett hely a gyomrunkban egy vödör fagyinak. San Agustinban beálltunk egy bevásárlóközpont parkolójába és elindultunk megkeresni GC legjobb fagyizóját, amit otthon már kinéztem az internetből.
A parkoló fizetős.
A bejárat sorompós, a jegykiadón egyetlen gomb, nagy "I" logóval, ami azt jelenti, hogy ha megnyomom, akkor felébred valaki egy szobában és gondolatban elküld egy még ennél is melegebb éghajlatra. Aztán a kamerának eljátszhatom pantomimban hogy ez a szarszemétszar nem ad jegyet.
Na ezt el akartam kerülni. Tanulmányoztam a technika csodáját, hogy vajon akkor most mivan. Kitolatni nem tudtam, mert nincs hova állni. Aztán beugrott, hogy nagy az isten állatkertje...
A dögös napszemcsimet fel kell tolni homlokra, és van megvilágosodás! Ugyanis a polarizált napszemüvegeken keresztül nem minden kijelzőt lehet látni. Szemcsi le és ott az érintő kijelzőn a virtuálsi gomb nagy ticket felirattal. (öregszem)
Mondjuk a dolog tök mindegy volt, mivel a Heladería Artersanal Cacao-nak még a hült helyét sem találtuk a kétszáz méteres hatókörünkön belül. Igy bementem egy pici SPAR-ba, és megvettem a két legdrágább fagyit 7-7 euróért, hogy legyen fénye a dolognak.
A fizetőautomata felé ballagva átestem a járda közepére rakott méter magas táblán, amin az állt: Fagyizó a 2. emelet 15-ös üzlete. Pedig nem volt rajtam polarizált szemüveg azóta miőta a bejárati sorompó leiskolázott.
Elszaladt a nap, nyolcvan kilométerre vagyunk a szállástól, pályán haladva több mint egy óra. A pálya 120-as, rajtam kívűl alig jönnek be a belső sávba. Valamilyen oknál fogva mindenki 100 alatt hajt. Okát nem tudom, remélem nem fényképes levélben fogják megírni...
Mára ennyi, lentebb pár kép.
Holnap itt folytatom
Folytatás