Back to Top

Az első benyoma GC-ről


2019.06.08 du


Amikor a gépünk GC fölé ért hirtelen úgy éreztem, mintha száz évet ugrottam volna előre az időben és egy posztapokaliptikus vízió része lennék. 
A barna, poros talajon világos négyszögekként mindenfelé óriási fóliasátrak látszanak. Kacskaringós utacskák rajzolata látható a szétszórt óriási szélturbinák között. 

Ahogy ereszkedünk és egyre több részlet jelenik meg, és a szemünk Mad Max-et keresi...

Hiányzanak a zöld foltok, a mezőgazdasági tevékenység alapvető jelei. Hiányoznak a házak piros tetői, hiányoznak a házak közötti kis zöld foltocskák. Hiányoznak a szinek.

Anno azt mondtam, hogy vannak dolgok amik messziről gyönyörűek, de ha közelebb kerülsz hozzá, akkor előtünnek az apró hibái és ott már nem is olyan gyönyörű. Összességében csak szebb mint más.
Gran Canarianak ez nem jött össze. Messziről baromi ronda.


A tengerparti pályán jártuk körbe a sziget északkeleti és északi partját, hogy szállásunkra Sardina településre eljussunk. A látottakat nem lehet véleményezni egy háromnegyed órás autózás alapján, itt csak apró benyomások érik az embert, melyekről lehet mesélni.

Az első amit megérez az ember, hogy sehol egy fa. Egy darab se.
Pálmák vannak minden felé, kicsiben, nagyban, nagyon nagyban. De a pálma az nem fa, az egy pálma. 

A másik ami feltünő, hogy nincsenek háztetők. Az összes ház lapostetejű, sehol sincsenek szép piros cseréptetők. Ettől kezdve a házakat nem lehet mással cicomázni,minthogy rikító szinekre mázolják. Ebben meg az a hiba, hogy a feltünő festésen jobban meglátszik az idő múlása. 
Ha egy tetővel rendelkező ház öregszik akkor úgy hívjuk: romos. 
Ha egy lapos tetejű ház kezd romlani, annak a neve: putri. 

A szállásig láttunk összességében talán két három szép házat, abból is az egyik templom volt.

Amikor kinézel az út szélére sok helyen fóliasátrak látszanak óriási méretekben. Látszik az igyekezet, hogy ezeket megkisérlik kúltúráltan rendben tartani, de az időjárás erre nincs tekintettel. Tudomásul kell vennünk, hogy a megcibált dolgok megjavításához idő kell. Szemetet szétszórva viszont sehol sem láttunk!

Sok helyütt ezek a fóliasátrak falakkal vannak körbevéve, melyek falazóblokkokból vannak rakva. Na ezek azért tudnak nagyon ordenáré módon kinézni. 


Az eddig bejárt utak kitünő állapotban voltak. A vezetők nyugodtak, sehol semmi tülekedést nem láttam eddig. 

A településeken a meleg ellenére szinte csak mi utaztunk felhúzott ablakokkal (a klima miatt). A helyiek többnyire letekert ablakkal, kilógatott bagóval és baromi hangos elpacsítózással autóznak. A fiatalok itt is imádják a burrogó kipufogókat.



Végezetül reggelire pár szó a szállásomról.
Itt Gran Canarián szerintem büntetik ha valaki lakóházat épít párhuzamos falak közé. A párhuzamosság a fóliasátrak kizárólagos tulajdona.
Így most egy olyan kecóban vagyok, ami egy útkanyarban, egy szikla tetején, húsz méterre a tenger felett háromszögesedik. Hogy hab is legyen a tortán, a bérautó egy útkereszteződésben, a járda meghosszabbított vonalát eltorlaszolva parkol. Manuel aszonta nem fog megverni érte senki.

Mivel a ház kívül háromszög, de belül négyszögletes szobákból áll, ezért egy csomó kicsi helységből áll. Van az egész kb 35 négyzetméter, de van benne vagy tíz ajtó vagy átjáró nyílás. 
Teraszok viszont mindenhol, az van vagy száz négyzetméternyi.

Amit el kell még mondanom róla az az, hogy rendkívül barátságos. A falakon képek, az asztalokon rengeteg izléses berendezési tárgy. Műszakilag teljesen felszerelt, és ami lényeges: patika tisztaság mindenhol. Az ára 90 euro naponta, véleményem szerint az itteni áraknak megfelelő.

Ime egy gatyavideó a teraszokról:




Felkelt a nap, megyek kerozint égetni.
Majd itt folytatom